Kevesen tudják, hogy a néhai Ronald Reagan amerikai elnök beszámolók szerint 77 ember életét mentette meg - személyesen! Diákként ugyanis éveken át vízi mentőként dolgozott egy folyóparti strand veszélyes szakaszán. 

Modern mindennapjainkban legtöbbünk számára nem az életmentés olyan drámai és látványos módjai nyílnak meg, mint hogy kihúzzunk egy ájult embert a metróalagútból vagy egy baleset nyomán kigyulladt autóból.

Sokáig kerestem én is a lehetőséget, hogyan lehetek mások segítségére. A válasz gyakran olyan közel van, hogy nem vesszük észre… 

Évtizeden át küzdöttem a rendszeres sport mellett is makacsul meglévő többlet-kilókkal, kevésbé súlyos, de gyakran visszatérő megbetegedésekkel, eredménytelenül. Ma már tudom, évekig a cukorbetegség határán egyensúlyozó prediabéteszes voltam.

Végül egy rejtélyes, hirtelen beállt látáshiba volt az utolsó csepp a tehetetlenség poharában. Amikor a neves professzorasszony azt válaszolta kérdésemre, hogy „Nem tudjuk, mitől keletkezik, és nem múlik el!”, már tudtam, jobb, ha kezembe veszem saját egészségem visszaszerzését.

Fontos, az életemet alapjaiban új irányba fordító döntést hoztam akkor.

Elkezdtem olvasni, és változtattam. A látáshiba két hónap után megszűnt. 

Akkor még nem terveztem, hogy a következő években minden szabadidőmet a táplálkozás- és sportélettan „megszállott” tanulmányozásával fogom tölteni, ám végül így alakult, mert beszélgetések során kiderült, hogy a tágabb család, az ismerősök körében megoldhatatlannak tűnő egészségi problémák vannak, mindenki válaszokat keres, segítségre vár. Elhízás, cukorbetegség, gyulladások, autoimmun állapotok, Parkinson, Alzeheimer, termékenységi problémák; a felsorolás szinte a végtelenbe nyúlna...

Ma, tíz évvel, több tizezer oldallal, valamint számos külföldi képzéssel a hátam mögött élethivatásomnak tekintem, hogy segítséget nyújtsak azoknak, akik vissza akarják nyerni, és tartósan uralni akarják saját egészségüket. Akár mindenki mástól függetlenül.

Így lett végül az én egészség- és életmentő eszközöm a Tudomány.