Az 1990-es évek elején az Országos Egészségügyi Intézetek (NIH, USA) a nők egészsége néhány kritikus kérdésének vizsgálatáról döntött. Az eredmény a WHI (Women's Health Initiative), egy tanulmánygyűjtemény, amely egymilliárd dollár körüli összeget emészt majd fel. A kérdések között, amelyekre a kutatók választ reméltek, az egyik az volt, hogy az alacsony zsírtartalmú étrend valóban megakadályozza-e a szívbetegségek vagy a rák kialakulását, legalábbis a nők esetében. Így közel ötvenezer nőt regisztráltak egy vizsgálatba, Véletlenszerűen húszezret kiválasztottak közülük, és arra utasították őket, hogy alacsony zsírtartalmú étrendet tartsanak, amely gazdag gyümölcsökben, zöldségekben és rostokban. Ezek a nők rendszeres tanácsadásban részesültek annak érdekben, hogy arra motiválják őket, tartsák az étrendet. A tanácsadás egyik hatása, vagy talán magáé az étrendé is az volt, hogy a nők úgy döntöttek - tudatosan vagy öntudatlanul - kevesebbet esznek. A WHI kutatói szerint a nők átlagosan 360 kalóriával fogyasztottak kevesebbet naponta ahhoz képest, amennyit akkor ettek, amikor jelentkeztek a vizsgálatba. Ha azt gondoljuk, hogy az elhízás a túlevés miatt következik be, azt mondhatjuk, hogy ezek a nők 360 kalóriával "alulettek" naponta. Csaknem 20 százalékkel kevesebb kalóriát fogyasztottak így a résztvevők, mint amennyit a közegészségügyi hivatalok szerint a hasonló [korú] nőknek enniük kellene.

Az eredmény?

Nyolc év alatt ilyen alulevés mellett ezek a nők átlagosan két fontot (90 dkg-ot) fogytak. Átlagos derékbőségük - a hasi zsír mérőszáma – azonban nőtt. Ez arra utal, hogy bármennyit is fogytak ezek a nők, ha fogytak egyáltalán, az nem zsírból, hanem izomszövetből történt.

Hogyan lehetséges ez?

Ha súlyunkat az elfogyasztott kalóriák és a leadott kalóriák közötti különbség határozza meg, akkor ezeknek a nőknek jelentősen kellett volna karcsúsodniuk. Egy font (45 dkg) zsír körülbelül háromezer-ötszáz kalóriányi energiát tartalmaz. Ha ezek a nők naponta 360 kalóriával alulettek, több mint két fontot (hétezer kalóriányit) kellett volna veszítsenek zsírszöveteik tömegéből már az első három hétben, az első év végére pedig több mint harminchat fontot (16,3 kg-ot). † Pedig ezeknek a hölgyeknek bőven volt miből fogyniuk. Majdnem felük elhízott volt a vizsgálat kezdetekor, túlnyomó többségük pedig legalábbis túlsúlyos. Természetesen az egyik lehetőség az, hogy a kutatók szánalmasan megbuktak, amikor felmérték, mennyit ettek ezek a nők. Talán a hölgyek megtévesztették a vizsgálatot végzőket és magukat is. Talán mégsem ettek napi 360 kalóriával kevesebbet. "Fogalmunk sincs, hogy ezek a nők mennyit ettek valójában, mert mint a legtöbb ember, ha az étrendjükről kérdezik, hazudik róla", ezt Michael Pollan nyilatkozta a The New York Times-ban. Egy másik lehetőség az, hogy a kalóriacsökkentés, ez a többéves alulevés-próba, nem úgy működött, ahogyan azt a kutatók várták.

Az összes ok közül, amely miatt megkérdőjelezzük azt az elképzelést, hogy a túlevés okozza az elhízást, a legnyilvánvalóbb az, hogy [az ellentettjével,] alultáplálással nem lehet azt megszüntetni. Igen, az igaz: Ha egy lakatlan szigeten reked és hónapokig éhezik, akkor lassan elfogy, akár kövér, akár sovány volt kezdetben. Még akkor is, ha csak félig éhezik, zsírraktárai leolvadnak csakúgy, mint izmainak jó része is.

Próbálja ki ugyanezt a receptet a való életben, és próbálja tartani a végtelenségig - próbálja fenntartani a fogyást - nos az nagyon ritkán működik, ha működik egyáltalán.